Üdvözlök minden erre járót. Ez a blog első bejegyzése. Igyekeztem mindjárt egy pikáns történetettel előrukkolni.
A történet két éve nyáron az egyik balaton parti megállóhelyen eset meg velem, ahol személypénztárosként dolgoztam. Jött egy fiatal csinos csaj. Elkezdte nézegetni az induló és érkező vonatok kiírását. Lassan már negyed órája nézegeti, úgyhogy elkezdek azon gondolkodni, hogy van nem tud olvasni, vagy gőze sincs hová akar utazni. Engem szólított a természet. Egy darabig még vártam, hogy megkédezi-e amit szeretne, de végül meguntam. Annak rendje és módja szerint bezártam a pénztár helyiséget és elindultam az illemhely felé az épület másik oldalára. Éppen elfoglalom a helyem mikor nyílik az ajtó (nem kicsit, hanem sarokig) és áll szembe velem a kisasszony. A meglepetéstől hirtelen megszólalni sem tudtam, mert nem voltam felkészülve arra, hogy bárki rám nyisson. Márcsak azért sem, mert az ajtóra egy kb. 40 cm átmérőjű táblára ki volt írva, hogy "WC". A csajszi is meglepődött és elkezdett szabadkozni. A monológja végén pedig jött a szokásos felvezetés: "Csak azt szeretném kérdezni, hogy.....", Én erre úgy kiakadtam, hogy olyan hangerővel kezdtem el üvölteni vele, hogy valószínüleg a szomszéd megállóban is hallották. Ezek után természetesen azonnal távozott feldúlt állapotban.
Csak egy valamit bánok. A mai napig nem tudom mit szeretett volna kérdezni....
